Férjhez mentem!

Őszinte vallomás egy párkapcsolati tanácsadótól, aki a Covid idején ment férjhez

Szeretném Veletek megosztani az örömhíremet, hogy 2021.04.23-án Férjhez mentem az én csodálatos páromhoz, akivel már több mint 9 éve vagyunk együtt. Közel sem volt felhőtlen, de erről egy kicsit később. Ha kíváncsi vagy a történetünkre olvass tovább. 

Miért pont 9 év után? Sok előítélet éri az embereket és minket is ért. Aki egy év után nem kéri meg a kezed az „kuka”… nem vesz komolyan. Aki 3-4 év után nem vesz el, csak játszik veled, fél az elköteleződéstől, nem elég komoly, csak kihasznál, és még sorolhatnám a remek jelzőket, amiket az emberek egymásra illetnek, miközben ez a dolog, azt gondolom, maximálisan két ember saját döntése, és nem az elvárások és a társadalom okozta nyomás okán kell, hogy megtörténjen. 

Én soha nem megyek Férjhez…

Kiskoromban elég sokáig hangoztattam, hogy én soha nem megyek férjhez… ennek is megvolt az oka, amit most nem részleteznék. Nem volt egyszerű párkapcsolati előéletem és talán ez is az egyik oka annak, hogy párkapcsolati tanácsadó lettem. Nap, mint nap párokkal foglalkozom, és látom, hogy mik azok a buktatók, ahol el lehet rontani, és azt is, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy ezt elkerüljük, vagy legalább helyrehozzuk, ha már megtörtént a baj.

Sokan hiszik, hogy mivel én párkapcsolati tanácsadó vagyok, én biztos kezelek minden helyzetet, minden problémát a kapcsolatomban, és soha, de soha semmi baj nem lehet. Ez sajnos nem ennyire fekete vagy fehér. Nálunk is voltak problémás helyzetek, és még biztos vagyok benne, hogy lesz is egy jó pár. Én soha nem azt tanítom a klienseimnek, hogy az a jó párkapcsolat, ahol semmi gond nincsen, minden tökéletes, és dúl a szerelem minden nap, bár sokan hiszik ezt a mai napig elég tévesen…

Én azt tanítom meg, hogyan tudják meglátni egymást igazán, hogyan tudják a felmerülő problémákat megoldani, kezelni, és majd feldolgozni. Mint a legtöbb dolog az életben, ez is a felfogáson és a hozzáálláson múlik, amit nem győzök hangsúlyozni.

Így tehát, nekünk is vannak problémáink és korántsem tökéletes a kapcsolat, de a miénk, és szeretjük, és jó együtt. Már 5 éve egy háztartásban éltünk a párommal, mikor tavaly Februárban feltette a nagy kérdést a kapcsolatunk továbbhaladása szempontjából. Igent mondtam, és nagyon boldoggá tett! <3 Ugyan hangoztattam, hogy én soha nem megyek férjhez, ez még  a húszas éveim elején volt, amikor magam körül csak rossz párkapcsolatokat láttam, mindenhol a gondok, a veszekedés, egymás nem tisztelése, a szeretet és egymás meglátásának teljes hiánya. Azt mondtam, köszönöm ebből nem kérek. Valahol legbelül mégis vágytam rá, és azt éreztem, hogy csak akkor, és csakis akkor, ha megtalálom azt a Valakit, aki arra érdemes, és akivel úgy érzem működhet. Így Férjhez mentem. 

Aztán megismertem a (most már) Férjemet 😍,

akinek annyira csodálatos jó lelke van, hogy nagyon megszerettem. Tudom, és érzem, hogy mellette biztonságban vagyok lelkileg is, és tisztelettel beszél velem, odafigyel rám (ha éppen nem, akkor jelzem felé 😄 haha ) és egyszerűen úgy éreztem, hogy Ő az az ember, akihez bizony szívesen hozzámennék, mert mellette biztonságban van a lelkem. Ő soha nem tudna engem bántani, vagy olyan fájdalmat okozni, amiket magam körül láttam. Tudna, csak nem teszi meg. Ő egyébként úgy sejtem ugyanígy van Velem is. Ettől függetlenül én úgy élem az életemet, hogy igyekszem mindenre felkészülni, és tudom, hogy semmi sem örök, és bármikor történhet bármi. Ezért igyekszem a mindennapokba és a kapcsolatomba is a lehető legtöbbet beletenni. <3 

Mindketten nagyon érzékenyek és érzelmesek vagyunk, éppen ezért egyikünk sem szereti a konfliktusokat, azokat viszont nem lehet a szőnyeg alá besöpörni, meg kell beszélni, ami nem túl kellemes, de muszáj. Talán az érzékenységünk miatt előbb jutunk megegyezésre. Tanácsadóként én már edződtem keményen a konfliktusok számát illetően, és azok kezelésében is, ami nyilván előny egy saját problémás helyzet esetén is, de ettől még én sem úszom meg ezeket a helyzeteket! Amit meg kell beszélni, azt meg kell beszélni.

Hurrá menyasszony vagyok… bezárva…

Na de nézzük mi történt lánykérés után. A nők álmodoznak a nagy napról, a Menyasszonyi létről, a lánybúcsúról, a szervezkedésről, és mindenről, ami ezt az egészet körbelengi. Így voltam én is a korábbi gondolataim ellenére is. Miután kimondtam az igent, egyből nekiestünk a szervezésnek, és már millió és egy gondolat megfogalmazódott bennem, hogy mi hogyan legyen, boldog voltam. Aztán, alig telt el pár hét, és Március elején jött a COVID… puff neki, kitört a pánik, az emberek elkezdtek egymás ellen fordulni, szörnyű volt a közhangulat, a médiából csöpögött a félelemkeltés, a párommal is többet vitáztunk, és úgy igazából minden rossz lett. Sok ideig minden és mindenki bezárva, a legjobb barátnőmmel és más barátaimmal is alig találkoztunk, a tanácsadások online-ra változtak és gyakorlatilag beragadtam egy lakásba tök egyedül egész nap, ami eléggé megviselt lelkileg. (Nyilván kimentem a lakásból, csak itthon dolgoztam, ezért javarészt itthon voltam/vagyok mindig)

Az I. csapás

Ebben a hangulatban voltam én menyasszony… Nem igazán így képzeltem… de a hab még csak most jön. Mindemellett tovább szerveztük az esküvőt, mindent lebeszéltünk a szolgáltatókkal, mindent megszerveztünk, beszereztünk. Márciusi esküvőt szerettünk volna, gondoltuk, hogy addigra már vége lesz ennek az őrületnek… majd igencsak koppantunk, mikor láttuk, hogy nem csak, hogy vége nincs, hanem egyre rosszabb és rosszabb a helyzet, sőt jött még egy harmadik hullám is, ami az esküvőnket is elmosta… 😞 És tudom rajtam kívül még több száz/ezer menyasszonyét is! 😞

A polgári szertartást elhalasztottuk Áprilisra, de akkor már szűk családi körben, és a lagzit június közepére, remélve a legjobbakat. A fotós-kamerás csapatnak sajnos nem volt jó az új időpont, úgyhogy újat kellett keresni, és dekorációra szintén. De semmi gond, mindent megoldunk! Ez az alap hozzáállásom. Ettől függetlenül idegeskedés és stressz ez is.

A II. csapás…

A lánybúcsúm előtt, egy héttel a legjobb barátnőm (24 éve) aki nem mellesleg éppen kisbabát vár, elkapta a COVIDOT… a Férjével együtt. (szerencsére már jól vannak <3 ) A lánybúcsúnak így annyi, a szertartásra sem tudtak így eljönni, ami számomra felért egy világkatasztrófával, ugyanis azt mondtam, hogy nélküle nem megyek férjhez, 😞 és én sem voltam ott az Övén, mert 2 tanús esküvő volt. 😞 Mindemellett, azon is izgultunk, hogy minden rendben legyen velük. Ráadásul a ruhámat sem tudom egyedül felvenni, úgyhogy két héttel az esküvő előtt szereznem kellett egy olyan ruhát, amit egyedül is fel tudok venni… Az álomruhának is annyi… majd a lagzin… ha lesz egyáltalán… Ezek már úgy önmagában eléggé megviseltek, de itt még nincs vége…

A III. csapás…

Persze mindeközben egy családi botrány is kitört nálunk, hogy zajlódjon az élet és számomra fontos személyek fordítottak nekem hátat, bántottak meg nagyon csúnyán életem egy nagyon fontos időszakában, és mindennek tetejébe még el sem jöttek az esküvőnkre… 😞 Mindezek lelkileg iszonyat megviseltek, sokat sírtam, és talán egész eddigi életemben most kellett a legerősebbnek lennem és nem kiborulni, hiszen nem zuhanhatok össze az esküvőm előtt egy héttel. Egyetlen állandó dolog van és az a változás, igaz? 

A párom mindeközben csodamód viselkedett és sokszor azt se tudta, hogyan segítsen, vagy mit mondjon, de mindig ott volt velem, szeretett, ölelt, vigasztalt, és támogatott mindenben! Ez is azt bizonyította, hogy jó Férjem lesz, mert már ugyan sokszor bizonyította, hogy a bajban is ott van velem, ez a baj, most őt is érintette, és bármikor mondhatta volna, hogy köszi, ebből inkább nem kérek, de nem tette. Végig kiállt mellettem és értünk, és ezért nagyon hálás vagyok neki, és innen is köszönök mindent Drágám! 😘 Szeretlek!

Mindezek után megtartottuk a nagy napot, a fél családommal, mert az élet ugyan próbára tett minket, de mi nem hagytuk magunkat és már nem érdekelt semmi, csak, hogy összeházasodjunk.

A nagy nap!

2021.04.23-án megtartottuk a polgári szertartást, Apukám kísért be, ami egy nagyon fontos szempont volt számomra. Szerencsés vagyok, rá mindig számíthatok, és tudom, hogy nagyon sokaknak nincs már apukájuk, vagy épp nem számíthatnak úgy rá.

Köszönök mindent Apu, köszönöm, hogy ott voltál Velünk és mindig támogatsz! <3

Azt gondolom, mindent beletettünk a nagy napba és a lehetőségekhez mérten tartottunk egy szuper kis mini esküvőt.  Férjhez mentem!

✅külön töltöttük az előző éjszakát, ahogy azt kell, 😜

🎀 csináltunk FIRST LOOK-ot,

✅volt kis fotózás, videó,

👍 gyertyaceremónia,

➡ torta, egymás megetetése a tortával,

🎉  pezsgőzés,

💋 romantika,

💞 küszöbön átvitel,

👉 itthon az első közös tánc a zenénkre,

😍 és minden, ami kell, legfőképpen a szerelmünk és mi magunk. Azon a napon egyszerűen semmi nem számított, csak az, hogy összeházasodjunk, és elkezdjük hivatalosan is a közös életünket. Nagyon jól sikerült nap volt, mindketten imádtuk! <3 Nem pont így képzeltük, de azt hiszem kihoztuk belőle a maximumot, és így volt csodálatos! 

A lagzi végül elmaradt… de már ezt is elengedjük lassan, mert az ilyen történések után az ember rájön, hogy tényleg semmi nem számít, csak Ti ketten és a szerelmetek, az, hogy Ti mit akartok, az összes többi csak részlet, és mellékes. Hangsúlyozom, hogy mindeközben egyszersem váltam Menyaszörnnyé 😄 és nem fordultam ki magamból, se a pénz, se az egyéb problémák és nehézségek miatt. Azt hiszem a párom ezért nagyon büszke is rám, és talán ez az egyik oka, hogy a nehézségek ellenére sem lépett le, és szeret engem, mert minden problémát és helyzetet megoldottunk és fogunk is a jövőben! <3

Ezúton is köszönöm, Mindenkinek, aki ott volt, aki támogatott, biztatott és számíthattunk rá!

Miért meséltem ezt el?

Azért is szerettem volna elmesélni mindezt Nektek Drága olvasóim, hogy lássátok, és tudjátok, hogy semmi nem tökéletes, és igen az élet nehéz akadályokat gördít elénk néha, de ha rugalmas vagy és megtanulod átlépni ezeket, akkor nyert ügyed van, és a jutalmad a várva várt boldogság lesz.

Megszámolni sem tudom, hány alkalommal borulhattam volna ki nagyon, vagy fordulhattam volna a párom ellen a problémák miatt (sokan teszik ezt), de tudatossággal, odafigyeléssel, és megfelelő hozzállással mindez elkerülhető.

A misszióm!

Ha vannak nehézségeid az életben, az a fontos, hogy megtanuld őket, helyesen kezelni. Ez az én misszióm, mindezt megtanítani a pároknak, egyéneknek, és azt hiszem, most igazán saját példámon keresztül mutatok utat, és segítek azoknak, akiknek szükségük van rá! Ha én megcsináltam, és mindezek a nehézségek mellett Férjhez mentem, akkor Te is meg tudsz birkózni a saját problémáiddal, én sem vagyok különb Nálad! <3

Köszönöm, hogy elolvastad! Köszönöm, hogy a bizalmasom lehetsz és megoszthattam veled, életem egy nagyon fontos eseményét, ami most már az egyik legjobb napjaim közé sorolandó, ugyanis, hozzámentem és összekötöttem az életemet egy olyan csodálatos Férfival, aki ugyan nem tökéletes, (én sem vagyok, senki sem az) de tudom, hogy számomra a legjobb választás! Boldog vagyok, hogy a Felesége lehetek, és immár együtt nézünk szembe az élet rögös útjával, ami sokszor hullámvölgyes, de vannak csúcsig tartó boldog időszakok is, hiszen ilyen az élet, és az életet élni és élvezni kell! <3

A mostani menyasszonyoknak pedig azt kívánom, hogy fel a fejjel és ne érdekeljen semmi és senki. Ha szereted a párodat, akkor csak erre koncentrálj, minden más csak részletkérdés, és megoldható, Ti is meg fogjátok tudni oldani, ebben biztos vagyok! Csak a szerelem, a hozzáállás, és Ti ketten számítotok egy házasságban, semmi más. <3 Kitartást kívánok Mindenkinek!

😍 Férjhez mentem! Hurrá! 😍

Szívem minden szeretetével,

Párkapcsolati boldogságod, és önismereted segítőjeként:

Molnár Csilla

párkapcsolati tanácsadó, író

🎁 KIHAGYHATATLAN AJÁNLAT:

Szerezd meg az AJÁNDÉK “Párkapcsolati Elsősegély Kalauz”című 30 oldalas minikönyvet is. Értesülj első kézből a legfrissebb párkapcsolati problémák megoldásának lehetőségeiről.

♥ Párkapcsolati tanácsadás   ♥ Párkapcsolati cikkek ♥ Webshop

 ♥ Önismereti tanfolyam♥ Párkapcsolati tesztek  ♥ Ismerj meg   ♥ Kapcsolat