Miért olyan nehéz bocsánatot kérni? 

Mi húzódik meg lelkileg a háttérben?

A bocsánatkérés evidensnek tűnik, ha megbántunk valakit, ám a tapasztalat sajnos mást mutat. 

Kell- e bocsánatot kérni, ha megbántottunk valakit? – Jó esetben igen. 

Kell-e bocsánatot kérni, ha valaki azt állítja, hogy megbántottuk, de mi nem gondoljuk azt megbántásnak? – Jó esetben igen.

Kell-e bocsánatot kérni akkor, amikor a másik félnek valami olyat mondunk, vagy okozunk, amitől elsírja magát? – Jó esetben igen. 

Akkor mégis miért megy sok esetben mindez ennyire nehezen? Szinte mindenki tudja, hogyha megbántom a másikat, akkor bocsánatot kérek, a gyakorlatban azonban számtalan példát említhetnék, amikor sajnos nem ezt látom. 

Van, amikor egyre öncélúbban látjuk a dolgokat, és nem azt vesszük számításba, hogy megbántunk valakit, nem a másikat látjuk, hanem inkább azt, hogy én nem akartam megbántani a másikat, és ha ez neki bántás volt, sajnálom. Legyen erősebb, így járt… 

Voltak már ilyen gondolataid? Érezted már azt, hogy bocsánatot kellene kérned valamiért, valakitől, mindegy, hogy a párod, vagy családod, vagy ismerősöd volt, és egyszerűen nem ment? 

Van ennek egy nagyon érdekes pszichológiai magyarázata.

Mi is történik akkor, amikor bocsánatkérés hangzik el?

Elismerem, hogy sajnálom, hogy fájdalmat okoztam neki, hogy bántottam, és mindezt nem akartam, és ezért kérem a bocsánatát, hogy ne haragudjon rám ezért. 

Vagyis, felvállalom annak a felelősségét, és tényét, hogy én valakivel valami rosszat tettem, vagy nagyon rosszat okoztam, ami fájdalmat okoz neki. A gond ott van, hogy ezzel szembenézni, már nem igazán szeretnek az emberek, és inkább azt mondják, érzékeny vagy, gyenge vagy, szedd össze magad, vagy azt, hogy sose fognak bocsánatot kérni, mert nem tartják indokoltnak. Inkább tovább bántanak, ahelyett, hogy elismernék, valamit ők csináltak rosszul, ők voltak, akik fájdalmat okoztak, mert ezzel szembenézni bizony nehéz. 

Élünk, ahogy élünk, ki-ki a saját világában, a saját problémáival, gondjaival, és ha erre még ráterhelődik adott felelősségérzet, aziránt, hogy valakinek fájdalmat okozott, az már lehet, hogy túl sok neki, lelkileg. 

Szomorú dolog, és nem is szabad mindezt elnézni, de azért írom ezt a cikket, mert szeretném felhívni az emberek figyelmét arra, hogy ez egy nem jó irány, amerre haladunk. Mondhatnám úgy is, hogy fejleszteni kellene az érzelmi intelligenciát, hiszen empátia is szükséges ahhoz, hogy átérezzem a másik fájdalmát, főleg, ha még én is okoztam. 

Te, hogy vagy a bocsánatkéréssel?

Ha Te is jártál már hasonló cipőben, akkor lásd meg a felelősséged a dolgok alakulásában. Lásd meg azt, és ismerd el, ha valamiért Te vagy a hibás, ha pedig Tőled nem kérnek bocsánatot, akkor várd el a bocsánatkérést. Ha látod, hogy semmiképpen nem megy, akkor is erősnek kell lenned, és meg kell látnod azt, hogy vajon miért nem megy az illetőnek? Lásd meg őt. Gondolj olyankor mindig erre, hogy a felelősségét nem vállalja fel, és nem tud, vagy nem képes szembenézni a tettével. Ettől persze nincsen felmentve a felelősség alól, csupán ő hárít, és eltolja magától mindezt, Te pedig nem tehetsz mást, minthogy feldolgozod valahogy…

AZ EGO és a bocsánatkérés

Az EGOnk az, aki azt mondja, fennhéjázva, hogy ugyan, miért kéne bocsánatot kérnem, én semmi rosszat nem tettem. Tehát, csak önmagát látja, nem vállal felelősséget, és meg akarja úszni az egészet. Miközben a valóság, hogy önmagán kívül mást is illene meglátnia, és legfőképp azt, hogy hogyan bánt vele, de ugye itt jön a lelkiismeret, és a lélek, ha ezzel nem tud, vagy nem akar szembenézni, akkor mindezt nem fogja beismerni.

Ha jobban belegondolsz, a bocsánatkérés egy bocsánat, ne haragudj és társai, önmagában csupán egy szó, mint a szeretlek, és hiányzol. A szavakat érzésekkel kell megtölteni, és olyan viselkedést kell tanúsítani, amiből a másik érzi a szó értelmét, súlyát. Tehát ha valaki bocsánatot kér, de a másik nem érzi, hogy megértette, hogy mit okozott a másiknak, és csak kimondja ezt a szót, az nem jó. Kell, hogy átérezze, és megértse, különben addig az csak egy üres szó marad. Sok eset van, ahol annyira mély megbántás történik, hogy már a bocsánatkérés nem is elég, oda már kárpótlás kell.

Ha úgy érzed, nem bántottad meg…

A másik nagyon fontos dolog, hogy ha úgy érzed, hogy nem bántottad meg a másikat, de ő azt állítja igen, akkor is tudj bocsánatot kérni. Miért? Mert itt most nem Te vagy a lényeg, hanem a másik fél, akinek gondja, rossz érzése van, és azt érzi fáj neki valami, és ezért várja a bocsánatkérést, mert az jól esne neki, és feltehetően mindezt Te okoztad. 

Párok között is kialakul egy ilyen kör, hogy ki miért és hogyan kér bocsánatot. Mennyire mélyen, mennyire komolyan, mennyire érdekli a párjának az érzései, hangulata, vagy hogy éppen mit okozott egy mondatával, egy sértésével stb. Sok konfliktus és tüske adódik ezekből a szituációkból, mert ilyenkor az ember EGOja elhatalmasodik és önzőek leszünk. Magunkkal foglalkozunk, és nem törődünk a másik emberrel.

Felelősség és önismeret

Legyünk felelősek, és ez is igazából önismereti munka, és magadban kell ezt rendbe tenni. Ha nem tudsz bocsánatot kérni, akkor azért, ha pedig nem kérnek Tőled, akkor meg azért, mert mindezt anélkül is fel kell tudnod dolgozni. Hiszen nem teheted ki magadat ekkora kockázatnak, hogy más szavaitól, hozzáállásától tedd függővé, a Te boldogságodat, hangulatodat. 

Mondhatnád azt is, hogy csak saját magadért vagy felelős az életben, és ez így is van. De benne van a szóban, hogy felelős, vagyis felelősséget illik vállalni mindenért, amit tettél, mondtál, csináltál stb. főleg, ha ezzel megbántottál mást. Tehát a hangsúly nem azon van, hogy Te magadért vagy felelős, és akkor majd a másik oldja meg a saját érzéseit, Téged nem érdekel, hanem azon, hogy ha te okoztad, akkor felelősen vállald fel, és ismerd is el.

Az élet nagy tanító. Mindent visszakapunk, és folyamatosan tanít minket, noha nem éppen attól a személytől akinek rosszat okoztunk. Ezt én most nagyon látom a környezetemben és a pároknál is. Egyszerűen olyan dolgok történnek, ahol az emberek gyengeségeiben kényszerülnek fejlődni. Nagyon érdekes időszak, és persze nagyon nehéz is sokszor, de az élet úgy jó, hogyha zajlik, igaz?

Kérlek nézz most magadba és egy picit gondolkozz el az olvasottakon. Te melyik kategóriába tartozol? Tudsz bocsánatot kérni gond nélkül? Bármi legyen is a gond, vagy nehezedre esik, és kb. sosem kérsz bocsánatot semmiért? Mennyire vállalsz felelősséget az életedben a tetteidért, mondataidért, hozzáállásodért?

TIPP

Van-e bárki az életedben akit megbántottál és még nem kértél érte bocsánatot? Akkor tedd meg. Teljesen mindegy, mennyi idő telt el azóta, egy bocsánatkérés, sosem jöhet rosszkor. Rendezd a soraid, a lelked is jobban lesz tőle.

Zárszóként pedig annyit, hogy mindenkivel úgy bánj, ahogy veled is szeretnéd, hogy bánjanak, mert mindent visszakapunk. Nem attól a személytől, az élettől. Élj úgy, hogy csupa jót kapj vissza Te is, és töltsd meg az életedet örömmel és boldogsággal, kedves, szeretetteljes személyekkel. 

Csodaszép boldog napot kívánok Neked!

Szívem minden szeretetével,

Szeretettel,

Párkapcsolati boldogságod, és önismereted segítőjeként:

Molnár Csilla

párkapcsolati tanácsadó, író

🎁 KIHAGYHATATLAN AJÁNLAT:

Szerezd meg az AJÁNDÉK “Párkapcsolati Elsősegély Kalauz”című 30 oldalas minikönyvet is, és értesülj első kézből a legfrissebb párkapcsolati problémák megoldásának lehetőségeiről.

♥ Párkapcsolati tanácsadás   ♥ Párkapcsolati cikkek ♥ Webshop

 ♥ Önismereti tanfolyam♥ Párkapcsolati tesztek  ♥ Ismerj meg   ♥ Kapcsolat