Az emberi tartás az, ami a kapcsolatoknak ad egy kis fűszerezést, egy csipetnyi izgalmat és mámort.
Akit el lehet tiporni, azt is el is tiporják. Kemény a világ, és nincs kegyelem.
Ha nem áll ki önmagáért, ha nem áll ki azért, amit szeretne, ha nem vállalja fel a gondolatait, ha nem húzza meg a határait, ha nem mondja ki, és el amit szeretne, amire vágyik, akkor úgy bánnak Önnel, ahogy kedve tartja a másiknak.
Miért olyan fontos a tartás?
A tartástól lesz erős, és azzal képviseli azt, aki önmaga. Ettől lesz kisugárzása, és ettől lesz vonzó is valaki számára. Igen, de sajnos ez nem ennyire egyszerű. A tartásunknak jó nagy részét tanult viselkedés alapján hozzuk magunkkal.
Ergo, ha a szülei sem álltak ki magukért, akkor hogyan várhatnánk, hogy majd Ön kiáll önmagáért? És itt kezdődik a belső munka.
A minap olvastam egy cikket az interneten, melyben egy 29 éves nő írt arról, milyen a mai fiataloknak a párkapcsolata, és hogy mennyire botrányosan rossz a helyzet. Azt írta, ők azt se tudják, hogy mi az hogy Szeretlek… mert már évek óta nem hallották férfitól. Azt írta, hogy ha nem adják oda magukat a férfinak az első egy két hétben, akkor lelép és keres azonnal három másikat, mert akkora a kínálat.
Azt írta, ha nagyon belemászik a férfi életébe, és elkezdene határokat húzni, vagy olyan dolgokat kérni, ami neki is fontos lenne, akkor elhagynák. Így gyakorlatilag elérzéketlenedtek, és már nem is vágynak ilyesmire.
Azt írta, miért is kéne komoly párkapcsolatot kialakítanom, ha a szüleim is megcsalták egymást, és boldogtalanok voltak 20 évig. Miért kéne nekem is megaláznom magam, egy kis alamizsna szeretetért. Ezért inkább lazára veszik a dolgot, behódolnak a férfiaknak, és úgy ugrálnak, ahogy ők fütyülnek. Az érzéseiket jó mélyre elsüllyesztik, a vágyaikkal, álmaikkal céljaikkal együtt, és csak élnek. Élvezik az élet sűrűjét, éppen mindig azt amit kapnak. (Vagyis élvezik, hogy kihasználják őket)
De boldog lehet valaki így? Sajnos nem.
Az, hogy a szüleinktől milyen mintát hozunk, az nem jogosítja fel arra, hogy kövesse is. Ha nem tetszik, akkor lehet rajta változtatni, lehet tanulni fejlődni, lehet másképp csinálni.
Ha otthon azt látta, hogy nem álltak ki önmagukért, ha nem harcoltak egymásért, ha rosszul csináltak bármit, lehet belőle tanulni, és nem szegény én szerepbe vonulva hátrálni, feltenni a két kezünket és azt mondani, én nem tehetek róla, ez van. Ilyen az élet, akkor ehhez alkalmazkodom.
Ez a lány, aki a cikkben elmesélte a történetét, nagyon durván be volt zárva érzelmileg, és azt gondolja ez az élet, mert ilyen lett a világ. De nem tudja, hogy a világát ő teremti, és nem kell követnie semmilyen trendet, semmilyen mintát, senkinek és semminek a kényére kedvére nem kell ugrálnia, egy kis szeretetért, hanem alakíthat ki sajátot is, olyat, amiben ő boldog, ami neki tetszik.
Ez a lány, félelemből nem húzta meg a saját határait. Félt, hogy ha nem fekszik le a férfival időben, akkor lelép… Félt, hogyha tartja magát, akkor elhagyják, és egyedül marad. Félt, hogy ha benyújtja az igényeit egy kapcsolatban, akkor túl nagyok lesznek az elvárásai, és szintén egyedül marad…
Tényleg itt tartunk?
- És mi van akkor ha lelép?
- Hol van ma az emberekben a tartás?
- Hol van az, hogy majd akkor fekszem le vele, ha úgy érzem, ott tart a kapcsolatunk?
- Hol van az, az érzés, hogy akarom, hogy kívánom, hogy ő kell nekem?
Sehol. Üres lufi nekik, hiszen nem is engedik be az érzéseiket, nem is éreznek, inkább csak engedelmeskednek, és behódolnak, a férfiak vágyálmainak, amit ők elképzelnek, ami az ő világukban létezik.
Természetesen önigazolással jól meg is nyugtatják magukat, hogy ez így jó nekik, és ők így boldogok ebben a laza életben, de azt nem látják, hogy milyen durván elnyomják a saját vágyaikat, érzéseiket, önmagukat. Nem látják, mekkora kárt okoznak ezzel önmaguknak.
Sajnos rengetegen élnek így. Fiatalok és idősebbek is.
Viszont, én azon dolgozom,nap mint nap, hogy ez megváltozzon, és ráébresszem az embereket, hogy tanulni és fejlődni sosem késő. Mindig lehet tenni, azért, hogy jobb legyen, és ez nem kor, szituáció, vagy kedv függő. Ideje elhinni, hogy a világát Önmaga teremti meg és Ön tud tenni azért, amit szeretne, senki más.
Nem fog jönni egy megmentő, aki majd megoldja helyettünk a problémáinkat. Ezt nekünk magunknak kell elhatározni és megtenni a lépéseket.
Szülőként kötelessége példát mutatni a gyerekeinek, hogy ne ez történjen, mint ezzel a lánnyal is a cikkben. Akarjon olyan szülő lenni, aki boldog, és felvállalja az érzéseit, a kitartását, és ezt tudja mutatni példaként a gyerekeknek is. Azzal mutat legjobb példát, hogy önmagát megéli és boldogan éli az életét.
Párkapcsolatban pedig ideje magunkra venni némi tartást, és vállalni és kiállni azért amit akarunk, amire vágyunk, amit szeretnénk. Észre kéne vennünk, hogy ha kiállunk magunkért, és ezért elhagynak, akkor nagyon rossz párt választottunk.
Ha azért bárki elhagy, elfordul tőlünk mert éppen önmagunk próbálunk lenni, akkor forduljon is el.
Hiszen csakis olyan emberre van szükségünk, olyan társ lehet igazi társunk, aki felvállal minket, aki élvezi és örül annak, akik vagyunk, aki tisztán láthat minket teljes valónkban, és azzal együtt szeret. Csak így lehetünk igazán boldogok az életben.
Hiszen ha önmagunkat nem valósítjuk meg, akkor kik is vagyunk?
Robotok? Engedelmes vegetáló emberek, akik mások álmait kergetve élik az életüket, vagy mások óhaja, és elvárásai szerint él? Rabszolgák, akik főznek, mosnak takarítanak, vagy állandóan dolgoznak, feladatokat teljesítenek, és mindig rohannak, akiknek arra sincs idejük, hogy normálisan egyen, vagy megcsodálja a kinti napfényt, és a zöldellő fákat? Aki állandóan ideges, és feszült stresszes, mert nem találja a helyét a világban. Aki a lelki problémáitól már testi tüneteket produkál és járhat orvostól orvosig, hátha találnak valami gyógyírt? De minek? Másoknak? Másokért? Más céljaiért?
Köszönöm, én ebből nem kérek.
Itt az ideje, hogy elkezdje a saját életét élni, olyat, amiben Ön jól érzi magát, amiben Ön boldog, ahol kifejezheti önmagát, és fel is vállalja.
Én kívánom, hogy mindenki úgy élje az életét, ahogy szeretné. Álljon ki mindenért amit szeretne, vállalja fel az érzéseit, a tetteit, a vágyait, és húzza meg a határait, mert csak így lehet esélye a boldogságra, minden mással elnyomja önmagát, úgy pedig mi értelme az egésznek?
Ha Ön is szeretne tenni önmagáért, a családjáért, a gyerekei jövőjéért, nem késő. Tanulni és fejlődni, haladni az életben mindig lehet, csak épp egy megfelelő eszköz kell hozzá.
Ehhez készítettem az Így szeresd, hogy imádjon – kézikönyveket, amiben mindehhez amiket itt felsoroltam segítséget és támogatást, ötleteket, tippeket kap.
Itt az idő, hogy elkezdjen olyan életet élni, amilyenre mindig is vágyott, amilyet igazán megérdemel.
Így szeresd, hogy imádjon a nő – kézikönyv férfiaknak
Így szeresd, hogy imádjon a férfi – kézikönyv nőknek
Hűtlenség esetén javaslom az
Online Hűtlenség Feldolgozása Tanfolyamot.
Amennyiben úgy érzi, hogy személyes tanácsadásra lenne szükségük a probléma mélyebb feltárásában, akkor keressenek bizalommal. Bejelentkezni a KAPCSOLAT menüpontnál tudnak.
Párkapcsolati boldogsága segítőjeként:
Molnár Csilla
párkapcsolati coach, mentor
házassági tanácsadó, tréner
Jöjjön és legyen tagja az egyre bővülő „Párkapcsolati boldogság” zárt Facebook csoportunknak is.
+1 KIHAGYHATATLAN AJÁNLAT:
Szerezze meg az AJÁNDÉK “Párkapcsolati Elsősegély Kalauz” című 30 oldalas minikönyvet is, és értesüljön első kézből a legfrissebb párkapcsolati problémák megoldásának lehetőségeiről.
Töltsd ki a Kapcsolati állapotfelmérő tesztet is, melyre egyedi kiértékelést kap
♥ Párkapcsolati tanácsadás ♥ Párkapcsolati cikkek
♥ Önismereti tanfolyam ♥ Párkapcsolati tesztek ♥ Ismerjen meg ♥ Kapcsolat
