Boldog lehet valaki, ha folyton másokra hallgat?
Nemrégiben járt nálam egy hölgy, aki az üléseink során mondott egy nagyon érdekes mondatot, amin megakadtam. Így hangzott:
„Azért szeretnék férjhez menni, és gyerekeket szülni, mert ez az elvárás! Ez a normális. Ezt várják el a szüleim, az ő szüleik, de nem tudom, hogy készen állok-e minderre.”
Mai világunkban mindenhonnan záporoznak felénk az elvárások. A szüleinktől, a nagyszüleinktől, a tanárainktól, a párunktól, a vizsgákon, a társadalomtól, egy programon, és még sorolhatnám. Az egész életünk jóformán egy „megfelelés”.
Úgy alakítjuk a dolgainkat, ahogy azt elvárják tőlünk. Annak megfelelően élünk, ahogy mások akarják. Úgy döntünk, ahogy mások szerint helyes, vagy normális.
Úgy választunk párt, hogy másnak is tetsszen, hogy mások is megdicsérjenek a választásunkért, hogy egy külső személy is azt mondja: „gratulálok, igazán jól választottál. Jó döntés volt.”
De miért is akarunk megfelelni nekik?
Sokszor halljuk, barátoktól ismerősöktől, szülőktől az elvárásokat, mint például hogy:
🔊 „nem lesz ez jó neked…! (Már nem azért, de honnan is tudhatná, bárki, hogy mi a jó Önnek?)
🔊„Szerintem nem illetek össze” – Igen? Ki szerint?
🔊„Nem figyel rád eléggé” – szerinted….
🔊„Sosem fog megkomolyodni, rá nem lehet számítani!” – És ha nem is akarom, hogy megkomolyodjon? Ha én pont így szeretem őt?
🔊„Ő nem fog tudni eltartani” – Ki szerint? Most már jövőbe is látnak az emberek?
🔊„Vele nem leszel boldog” – Tényleg? Mégis miből gondolja ezt bárki is, ha én most is boldog vagyok?
🔊„Ő nem az a hűséges típus” – Az majd kiderül, eddig hűséges volt, és nekem ez megfelel
🔊”Egy nő minél korábban szül, annál jobb!” – És ha nem is akarok gyereket?
🔊„Naaaa, mikor lesz már az esküvő??” – Honnan veszik, hogy egyáltalán házasodni akarunk? És ha nekem nem fontos a papír, vagy a párommal még nem tartunk ott, akár anyagilag, akár érzelmileg? Ehhez senkinek semmi köze.
🔊”Ha így folytatja, sosem kéri meg a kezed” – Én ismerem őt, és tudom, hogy most még nem szeretné, de a jövőben igen. Egyébként is ez a mi dolgunk.
🔊„Igyekezzetek fiatalok, mert már úgy babáznék! Mikor lesz már babaprojekt?” – Azért igyekezzünk, mert ő akar babázni? és ha én még nem akarok? ha én még nem állok rá készen? ha még nem olyanok a körülményeink? Ha nem enged a munkánk, a karrierünk? Ha nem tudnánk még biztonságosan eltartani? Most akkor ki a fontosabb, az illető aki már babázni akar, vagy a gyerek, aki nem mindegy milyen körülmények közé, és mennyire felkészült szülőkhöz születik?
Értem én, hogy figyelmeztetésnek szánják az emberek, de mi értelme van ennek? Beleszólunk a másik életébe. Megmondják hogyan éljen, kit válasszon, mikor menjen férjhez, és mikor szüljön gyereket, mert az ő korában már igencsak illene.
Illene??? Ugyan már. És ha nem akar gyereket? És ha nem akar férjhez menni? Akkor ő más ember lesz? Már másképp kell ránézni? Így már nem „felel meg” arra, hogy szeressék?? Ugyan! Azért szeressük amilyen, és ne azért, mert „megfelel” a mi értékrendünknek. Fogadjuk el, hogy nem mindenki ugyanazt akarja, és nem mindenki gondolkodik úgy, mint Ön.
Elvárások…
Miért kell nyomást helyezni az emberre olyan szinten, hogy elnyomja a saját belső hangját, és eleget tegyen egy olyan megfelelésnek, amit ő nem is akar igazán?
Kérlek, nézz most magadba. Akár barátnő, akár feleség, akár barát, akár férj vagy. Ha nagymama, ha nagypapa, vagy éppen szülő, vagy tanár, stb.
Tettél elvárásokat bármilyen ismerősödre, rokonodra, szerettedre? Volt, hogy tettél ilyesfajta megjegyzéseket?
Ne tegyél kérlek! Ezzel tönkreteheted az életüket! (Persze, ott a másik oldal, aki miért hagyja magát befolyásolni, de mindjárt erre is kitérek.)
Szóval ha lehet, akkor kérlek ne várj el semmit senkitől. Ne mondd meg másnak, hogy mi a jó neki, mert azt csak és kizárólag ő saját maga fogja tudni.
Az ember így is nehezen igazodik ki önmagán, és az egész élet egy rögös önismeret és felismerések sorozata, mivel folyton változunk. Így ne nehezítsük meg még mindezt azzal, hogy plusz terheket és nyomást helyezünk a szeretett emberre, vagy ismerősünkre ezekkel a mondatokkal.
Hagyjuk, hogy élje mindenki a saját életét. Inkább kérdezzünk.
Kérdezzük meg, hogy akar-e férjhez menni, vagy szeretne-e kisbabát?
❌ (És ne úgy, hogy na mikor akarsz már férjhez menni? Lassan kifutsz az időből, mikorra tervezed a babát? ) Na így NE!
Hanem csak szimplán úgy, hogy
✅ Szeretnél egyébként házasságot?
➡ Akarsz majd egyszer gyereket?
✅ Szeretnél utazni?
➡ Mit gondolsz erről a fiúról?/Lányról? Hogy érzed magad vele?
✅ Boldog vagy vele? Boldoggá tesz téged?
Kritika és elvárás helyett érdeklődjünk, kérdezzünk! Ez a lehető legjobb, és a legtöbb, amit tehetünk!
Ha szeretjük az illetőt, akkor ne nehezítsük meg az életét.
Ha Te hasonló cipőben jársz, és úgy érzed túl sok mindent várnak el Tőled, akkor kérlek nézz magadba, és felejts el minden nyomást, megfelelést, és elvárást. Tisztítsd ki az elmédet, és ne legyen benne semmi más, csak és kizárólag, amit Te szeretnél. Amit Te érzel.
Gyakorlat:
Ülj le egy üres papírlap elé, kapcsolj kellemes zenét, lélegezz mélyeket, és tudatosan ürítsd ki az elméd. Ha megfelelően nyugodt állapotba kerültél, akkor ragadj tollat, és kezdd el leírni a kérdésekre a válaszokat: Mit akarok én? Mit szeretnék én valójában? Szeretnék férjhez menni? vagy csak elvárják tőlem? Szeretnék gyereket vagy csak elvárják tőlem? Szeretem ezt a férfit/nőt, vagy csak mások úgy gondolják ”jóparti”, és boldog leszek vele? Boldoggá tesz a párom? Azzal foglalkozom amit szeretek? Olyan életet élek, amilyet szeretnék? Azt csinálom, amit szeretnék, vagy amit elvárnak tőlem?
Szabadulj meg a láncaidtól, dobd le a terheket, és lélegezz fel!
Nézd meg, miket írtál össze, ezek a Te valódi céljaid, álmaid, igényeid.
Ezekre fókuszálj, semmi másra!
Arra az emberre tudnak hatni külső tényezők, aki nem tisztázta még le magában, hogy mit is akar valójában. Őt könnyebb irányítani, és arra terelni, amerre az emberek mondják, hogy menjen, mert ha nincsen célja, majd más tesz a fejébe, csak aztán nem tudja majd, miért érzi olyan ramatyul magát.
Ülj le, végezd el a feladatot, és meglátod, ha pl. nem szeretnél gyereket, és valaki nyomás alá helyez, profi módon fogod tudni kezelni, és még csak rossz érzésed sem lesz tőle. Nem fogod úgy érezni, hogy meg kell felelned, hiszen a legfontosabb, hogy önmagadnak megfelelj. Márpedig ha tisztában vagy a céljaiddal és hogy mit szeretnél, akkor megfelelsz önmagadnak, és ezt senki nem veheti el Tőled.
Ha pedig bizonytalan vagy a párkapcsolaodat illetően, vagy úgy éreznéd a párod nem tesz boldoggá, akkor érdemes szakértő segítségét kérni a téma rendezéséhez.
Ha éppen nem tökéletes a kapcsolatod, akkor se csüggedj, hiszen senkié sem az. Ha úgy érzitek, problémába ütköztetek a megoldást illetően, keressetek bizalommal.
Ha érdekel mélyebben az önismeret, és ez a téma, akkor javaslom a HELLO, ÚJ ÉN e-könyvemet, ami elméletet és gyakorlatot is tartalmaz önismereted, és önbizalmad fejlesztéséhez.
Sok sikert kívánok, és gondolkodást, mit is akarsz valójában, illetve, hogy akarod-e vagy csak mások várják el?
>>> Bejelentkezés tanácsadásra <<<
Megcsalás esetén javaslom az
Online Hűtlenség Feldolgozása Tanfolyamot.
Gyere és légy tagja az egyre bővülő „Párkapcsolati boldogság” zárt Facebook csoportunknak is.
Szeretettel,
Párkapcsolati boldogságod, és önismereted segítőjeként:
Molnár Csilla
párkapcsolati tanácsadó, író
🎁 KIHAGYHATATLAN AJÁNLAT:
Szerezd meg az AJÁNDÉK “Párkapcsolati Elsősegély Kalauz”című 30 oldalas minikönyvet is, és értesülj első kézből a legfrissebb párkapcsolati problémák megoldásának lehetőségeiről.
♥ Párkapcsolati tanácsadás ♥ Párkapcsolati cikkek ♥ Webshop
♥ Önismereti tanfolyam♥ Párkapcsolati tesztek ♥ Ismerj meg ♥ Kapcsolat
