Egoból ne vállaljatok gyereket!

Gyerekvállalás

(Figyelem! A cikkben leírtak leginkább gondolatébresztések – nem tanácsok! ) 

A minap láttam egy cikket, ahol egy alkalmazásról volt szó, melyben az egyedülálló felek, szülő társat keresnek. Nem párkapcsolat céljából, hanem, azért, hogy gyereket vállaljanak közösen. Akik már kifutottak az időből lassan, és nincs idejük vagy kedvük romantikázni, akik úgy érzik, hogy mindenképp gyereket AKARNAK, és ez egy remek lehetőség hozzá. 

Hogy utána együtt élnek-e a gyerekvállalás után, vagy külön, mintha elváltak volna a szülők, az rájuk van bízva, de ez volt az alkalmazás lényege… szülő társ kerestetik…. 

Mikor megláttam, nagyon ledöbbentem, és millió egy kérdés zakatolt a fejemben. Az első az volt, hogy ez most komoly?? vagy valami vicc? 

Sajnos valóságos, igaz külföldön, de akkor is.

Tudom most ez egy nagyon megosztó téma lesz, és senki lelkébe nem szándékozom belegázolni, de egy kicsit nézzük meg szakmailag ezt a dolgot és a gyerekvállalás témát, két lépés távolságból, ugyanis, egy gyerekvállalás, nem a szülőkről kellene hogy szóljon, és végképp nem arról, hogy akkor én most gyereket AKAROK!

• mert kifutok az időből,
• mert már úgy jó lenne,
• mert majd vele foglalkozok és leköti a gondolataimat,
• mert akkor majd már nem leszek egyedül…
• vagy kapcsolatban, majd ez megmenti a kapcsolatunkat stb.

Tök mindegy mi az ok, ha azt érzi valaki hogy ő AKAR egy gyereket és ilyen okok miatt, és nem azt, hogy eljött az idő, megérett rá, és szeretnének egy családot a szerelmével, és elhatározták magukat a gyerekvállalás mellett a párjával, akkor itt nagyon nagy gáz lesz! 

Magunkról vegyük le egy kicsit a fókuszt, és nézzük meg mi lesz szegény gyerekkel a gyerekvállalás után.

Az ő szemszögéből, hogy nézne ki egy ilyen felállás?

Milyen családi és párkapcsolati mintát fog látni az a gyerek? SEMMILYET! Hisz a két fél között maximum baráti viszony lesz, közös megegyezéssel, ami olyan, mintha elváltak volna a szülei, de talán még az is jobb, mert valamennyi ideig látta, hogy a szülei szeretik egymást, megérintik, megölelik, megcsókolják, szeretgetik egymást a hétköznapokban. Megéli a szeretet egyéségét és érzését, de úgy, hogy ilyen felállásban vállalnak gyereket, na úgy ezeket az értékeket saját részről sose fogja látni és érezni eltanulni az a gyerek. ( a két fél persze egymásba szerethet, de ennek csekély az esélye, és az alkalmazásnak sem nem ez volt a lényege, és írták, hogy vannak akik tényleg csak akarnak egy gyereket, és majd néha meglátogatják, adják a pénzt stb… Ez aztán a hozzáállás…)

Ha ebből a fajta gyerekvállalásból divat lesz, és kihalnak az érzelmek, és a szeretetteljes családba született gyerekek, akkor itt nagy bajok lesznek, és azok a gyerekek akik így nőnek fel, gyakorlatilag egy érzelemmentes, igazi mély érzésekre képtelen robotok lesznek, akiknek rengeteg emocionális eszköztáruk hiányzik majd, ami ki tudja, hogy pszichológiailag milyen egyéb hatással bírnak majd rájuk, és az egész világra. 

Sokan kapcsolatban is úgy történik gyerekvállalás, mert AKARNAK! Eljön a pont, és azt mondják, gyereket AKAROK! MOST!   

• Oké, de vajon felkészültek az anyaságra, az apaságra a konkrét gyerekvállalásra?
• Vajon a kapcsolat elég erős ahhoz, hogy erre érdemes bevállalni egy vagy több gyereket?
• Vajon képesek lesznek a felek szeretetben törődésben odafigyelésben, a gyerek igényeit is szem előtt tartva felnevelni, vagy majd jön a „gyerekben élem ki magam”, meg „a gyerek az új szerelmem”, és majd a „gyerek továbbtanul helyettem” című monológos borzadályok? 

Ne tegyük tönkre a gyerekeket! 🙁 Kérlek! 

Nincs tökéletes szülő, nem ezt mondom, és rengeteg dologgal kell megküzdenie a párnak is, és iszonyatosan nehéz ez az időszak. Nagyon nem mindegy, hogy AKAROD vagy szeretnéd, és úgy érzed készen állsz, és tudsz is vele foglalkozni, nevelni, szeretni őszintén. Éppen ezért akkor érdemes gyereket bevállalni amikor azt érzitek a pároddal, hogy igen készen állunk rá. Leginkább lelkileg! 

Mikor nem vagy kész a gyerekvállalásra? 

• Amikor az anyukád/apukád sérelmeit okozod vagy vetíted ki a lányodra, fiadra, akkor nem vagy rá kész. 

• Amikor a gyerekedet azzal traktálod, ami neked nem sikerült, és azt akarod, hogy neki sikerüljön. 

• Amikor felvágsz vele, hogy hány gyereked van, de valójában áldozat szerepben vagy, amikor azt hajtogatod, hogy ráment az egész életed, hogy gyerekeket nevelj és ezzel feladtad a karriered. 

• Amikor nem foglalkozol a gyerekkel, mert a tv előtt ül és legalább van egy kis nyugtod, és ez rendszeresen előfordul, mondjuk úgy, hogy többet tanul a tv ből, mint tőled, akkor biztos, hogy készen álltál vagy állsz erre? 

És akkor jön a társadalmi nyomás, meg a rengeteg baba támogatónak mondott intézkedés, ami arra sarkallja az embereket, hogy gyerünk, gyerünk, szüljetek, mert akkor lesz jó az országnak, akkor lesz jó mindenkinek. 

Pszichológiailag, biztos nem. Van aki szerint ez már túl van misztifikálva, mindenki szüljön gyereket, és régen se volt ebből gond, de azt gondolom elég megnézni egy pszichológusi rendelőt, ami tele van már így is lelki sérült emberekkel, akik szeretnének boldogok, elégedettek lenni, és haladni az életben, és megszabadulni a lelki terhektől, amikből iszonyatosan sok van sajnos.

• Hány öngyilkos ember van? Akár már fiatalon is?
• Hányan lesznek depressziósak, és élnek ilyen-olyan bogyókon már egész fiatalon?
• Hány alkoholista ember van tiniktől kezdve?
• Hányan lesznek szó szerint pszichésen betegek? (Bipoláris, skizofrénia, paranoid személyiségek, nárcisztikusok, agresszorok, mániákus depressziósak, ilyen-olyan fóbiásak, függők és még sorolhatnám)
• Hány szülő hagyja ott a gyerekét, sikátorokban, vagy öli meg?
• Hány szülő bántalmazza a gyerekét a családját fizikálisan?

Sajnos RENGETEGEN! 

Dicséretes, ha valaki eljut pszichológushoz, segítőhöz, hogy egyáltalán akar foglalkozni a problémájával, és feldolgozni ezeket a dolgokat, mert az emberek rájöttek, hogy lehet ezt másképp is, nem kell beletörődni a rossz mintákba, lelki terhekbe.  

Na de ha alapból ezt a mintát folytatjuk, nem változtatunk, nem dolgozunk magunkon, és felkészületlenül vállalunk gyereket, társadalmilag még rosszabb helyzetben és szituációkban, csak mert AKARUNK ÉS KELL MÁR, akkor nagyon elszúrhatjuk a dolgot, azt gondolom. 

Nem akarok senkinek se tanácsot adni, mindenki azt tesz az életével amit szeretne, én csak elmélkedek, és gondolatot ébresztek, de ezeket gondold végig kérlek gyerekvállalás előtt: 

• Amikor majd a gyereked a szemedbe néz, bele tudsz-e őszintén a szemébe nézni, és őszintén kimondani neki, hogy szereted, és a világ csodájának tartod, hogy ő létrejött, és minden tőled telhetőt megteszel, hogy szépen felneveld, és elindítsd őt az életben a saját útját járva?

• El tudod majd engedni a kezét amikor már felnőtt? (Anyós problémák), és hagyod, hogy saját döntéseket hozzon, anélkül, hogy kritizálnád, kiutálnád érte?

• Elfogadod majd a párját, akit magának választ, legyen az bármilyen is?

• Képes leszel őt, tisztán feltétel nélkül szeretni és minden tudásodat átadni neki, hogy szuperül boldoguljon az életbe?

• Ott leszel neki, amikor szüksége lesz rád? Mindig számíthat majd rád, történjen bármi? 

Ha igen, a válaszod az összes kérdésre, akkor gratulálok,

Te nagyon készen állsz, még ma vágjatok bele! 🙂 De ha egy kicsit is úgy érzed, hogy necces témák ezek, amiket érdemes átgondolni, úgy teljesen őszintén, akkor kérlek, hogy dolgozz magadon előbb és ésszel, szeretetből vállaljatok gyereket, ne egoból, és ne azért mert csak akartok, mert azt gondolom már így is elég sok gyerek élete tönkrement, nem kell, hogy még több legyen belőlük. 

Legyenek új tudatos csemeték, akik valóban szeretetben nőnek fel és megtapasztalják a biztonságos kötődés csodáját, akiknek nem szülő nélkül vagy elvált szülőkkel kell felnőniük, és lelkileg is sokkal erősebbek lesznek, mert a világ dolgai is csak nehezednek, nekik pedig életben kell maradniuk benne, és meg kell küzdeniük a boldogságukért. Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen csomagot kapnak a gyerekeid, hogy könnyebb, vagy nehezebb pályára állítod őket ezzel.  

Gondold végig…

UI: Ha pedig már megszületett a kis Csodád, és úgy érzed, hogy nem voltál teljesen kész a szülőségre, akkor sincs gond, örülök, hogy olvasod ezt a cikket, mert ez azt jelenti, hogy tudatos vagy, és érdekel a téma. Akkor már nagy baj nem lehet, majd időközben alakulnak a dolgok. Annyi a teendőd, hogy feltétel nélkül szeresd a gyereked és próbálj minden tőled telhetőt megadni neki, de gondolom már így is ezt teszed 🙂 Biztosan szuper szülő vagy! 🙂 Gratulálok hozzá! 

Ha szeretnél az önismereteden, önfejlesztéseden dolgozni, akkor ajánlom szeretettel a Hello, új én könyvemet, vagy kiegészítve egy online tréninggel, az Önismeret PLUSZ csomagomat. A képekre kattintva, további részleteket találsz a termékekről.

Számos más tréninget, könyvet, hangoskönyvet is találsz a párkapcsolati webshopban, amik mind segíthetnek különböző témákban, nézz körül bátran. 

Szeretettel,

Párkapcsolati boldogságod, és önismereted segítőjeként:

Molnár Csilla

párkapcsolati tanácsadó, író

🎁 KIHAGYHATATLAN AJÁNLAT:

Szerezd meg az AJÁNDÉK “Párkapcsolati Elsősegély Kalauz”című 30 oldalas minikönyvet is. Értesülj első kézből a legfrissebb párkapcsolati problémák megoldásának lehetőségeiről.

♥ Párkapcsolati tanácsadás   ♥ Párkapcsolati cikkek ♥ Webshop

 ♥ Önismereti tanfolyam♥ Párkapcsolati tesztek  ♥ Ismerj meg   ♥ Kapcsolat