Álljunk ki azért, amit akarunk, és tegyünk is érte. Legyünk őszinték, és nem csak a párunkkal, de saját magunkkal szemben is.
Egy kapcsolat is tud fejlődni, ahogy az egyének is benne, ám ez a fejlődés, sokszor fájdalmas. Néha akkora pofonokat osztogat az élet, hogy úgy érezzük a padlón vagyunk, kész ennyi volt, nincs tovább, elfáradtam. De ne add fel. Sokszor érezhetjük magunkat a padlón, ha éppen teljesen kifogyott a szeretethordónk, és tele vagyunk negatívabbnál negatívabb gondolatokkal. Legyél erős, és állj talpra!
Azért kapunk pofonokat az élettől, hogy tanuljunk belőle, hisz az egész életünk egy hatalmas tanulás, és fejlődés folyamata. Kevés olyan ember van, aki egész életében ugyanúgy gondolkodik, és ugyanúgy cselekszik.
A fejlődés elég sokszor fájdalmas. Mikor nőttünk fizikálisan, az is fájt, éppígy a lelkünk is fáj, mikor növekedik, fejlődik. Mikor az ego letörik adott esetben, szörnyen tudjuk érezni magunkat, de később rájövünk, hogy az egész értünk volt, csakis értünk, és megvolt az oka. Szépen minden a helyére kerül és mi magunk is rendbe jövünk. Amint átlátjuk, hogy mi miért történt, lelkünk megnyugszik, mert tudja, hogy ez is erősebbé tett minket, szívósabbá, és kitartóbbá. Persze ehhez kell egy elég jó önismeret, hogy az ember ezeket felismerje.
Egy kapcsolatban és/vagy házasságban, rengeteg fejlődési szakasz van. Ugye Te is hallottad már azt, hogy „kapcsolatunk a következő szintre emelkedett”, vagy fejlődött. Ennek is megvan a maga folyamata, és persze, például egy összeköltözés, egy házasság, egy kisgyermek születése a családba, nem egészen mondható fájdalmas fejlődésnek, de legbelül a léleknek mégis az. Hiszen ezek az események, amellett, hogy csodálatosak egy ember életében, még számos konfliktusforrás, és próbatétel is a pár tagjainak. Rengeteg erőre, kitartásra, szeretetre, szerelemre, együttérzésre, türelemre, empátiára, odafigyelésre van hozzá szükség, ami igencsak próbára teszi a pár tagjait.
Ezeknél az eseményeknél eldől, hogy együtt erősödtök, fejlődtök és könnyedén veszitek az akadályokat, vagy nehezebben, konfliktushalmazokkal tele töltitek ezeket az eseményeket.
Itt igazán kiéleződik, hogy ki milyen személyiség, ki mennyire illik a párjához, és mennyire nagy az összhang közöttetek. Itt eldől, hogy kinek mennyit kell fejlődni a kapcsolatban, hogy a pároddal megoldjátok a gondjaitokat, és márpedig, ha le kell mondanom valamiről, akár egy szokásról, egy gondolatomról, vagy vágyamról, a béke vagy kapcsolat érdekében, akkor az fájdalmas lehet.
Mindig meg kell vizsgálni a kapcsolatot, és a szituációt. Adott esetben, mindig lehet kompromisszumot* és konszenzust* kötni, de ahol mindig csak az egyik fél teszi ezt, vagy olyan kompromisszumot vagy kénytelen kötni, amivel szinte önmagad, a saját lényed adnád fel, azt ne tedd kérlek. Erre mindig figyeljünk oda. Lehetnek egy kapcsolatban kompromisszumok, de ésszel. Például, ha mondjuk Bence szereti a diót, és a diótortát, de Lilla allergiás a dióra, akkor valószínűleg a családi tortázások nagy részében nem lesz dió, mert ugye Lilla nem ehet, de például Bence születésnapján lehet diótorta. Vagy lehet venni egy szelet dió tortát Bencének, és másfajtát Lillának. Ez egy normális kompromisszum. De abban az esetben, ha valaki saját magát szorítja háttérbe a másikért, és önmagát korlátozza bármiben, az nem biztos hogy jó lesz hosszútávon.
Például: Bence imád adakozni, míg párja Lilla, mindig rossz szemmel nézi, hogy Bence kidobja a pénzt az ablakon, ahelyett, hogy rá költené. Ha ebben az esetben Bence beadja a derekát, és nem adakozik többet, azzal megtagadja önmagát, ami hosszútávon súlyos betegséghez is vezethet. Ez esetben Bence feláldozza lényét, a természetét, a másik kedvéért.
másik példa:
Lilla imád főzőcskézni, míg Bence csak étterembe járna, és arra kéri Lillát ne is főzzön otthon soha, mert hogy minek. Majd mindig esznek valami finom elegáns étteremben, vagy főz a szakács. Lillát konkrétan még a konyhától is eltiltja. Boldog lesz így Lilla? Nos, ha elkényeztetett volna, és egész életében ilyen típusú férfira vágyott volna, aki megkíméli a konyhai „problémáktól” akkor azt hiszem igen. Sőt, ujjongana. De jelen esetben Lilla szenvedélye a főzés, és imádja. Szó szerint belerokkanna, ha nem főzhetne, legalább néhány naponta. Ha így belemegy a kompromisszumba szintén saját magát tagadja meg, amiből szintúgy boldogtalanság, és betegség lehet belőle, hosszú távon.
A fejlődés tehát fájdalmas, de nem mindegy, hogy milyen az a fejlődés.
A javunkat szolgálja, és a kapcsolat jövőjét? Vagy önpusztító, és érdek, egyoldalú döntés áldozatai vagyunk? Vizsgáljuk át kompromisszumainkat, biztos, hogy meg tudunk barátkozni az adott döntéssel hosszútávon? Ha nem, keressünk olyat, ami mindkét félnek megfelelő lehet.
Igyekezzünk minél több konszenzust* kötni, kompromisszum* helyett.
A fejlődés fájdalmas ugyan, de értünk van, ezért szeressük. Ha épp problémánk vagy gondunk van, az azért van, hogy fejlődjünk és tanuljunk belőle, hogy a jövőben még jobbak legyünk. Tanulj sokat, és tapasztalj, hogy elérd az igazi boldogságot.
>>> Bejelentkezés tanácsadásra <<<
Megcsalás esetén javaslom az
Online Hűtlenség Feldolgozása Tanfolyamot.
Gyere és légy tagja az egyre bővülő „Párkapcsolati boldogság” zárt Facebook csoportunknak is.
Szeretettel,
Párkapcsolati boldogságod, és önismereted segítőjeként:
Molnár Csilla
párkapcsolati tanácsadó, író
🎁 KIHAGYHATATLAN AJÁNLAT:
Szerezd meg az AJÁNDÉK “Párkapcsolati Elsősegély Kalauz”című 30 oldalas minikönyvet is, és értesülj első kézből a legfrissebb párkapcsolati problémák megoldásának lehetőségeiről.
♥ Párkapcsolati tanácsadás ♥ Párkapcsolati cikkek ♥ Webshop
♥ Önismereti tanfolyam♥ Párkapcsolati tesztek ♥ Ismerj meg ♥ Kapcsolat
* Konszenzus: olyan megegyezés, ahol a fél mindkét tagja érvényesítheti akaratát, és közösen állapodnak meg egy olyan dologban, ami mindkettejüknek jó
* Kompromisszum: Ahol úgy történik megállapodás, hogy valakinek le kell mondania valamiről, a másik kedvéért.
